Hamvazószerdával, a hamvazkodás szertartásával megkezdődik a nagyböjti kegyelmi idő, amikor újabb lehetőséget kapunk a megtérésre. Ezen alkalomból elindítjuk nagyböjti sorozatunkat, amelynek keretében plébániánk védőszentjének Szent II. János Pál pápa gondolataiból, írásaiból idézünk, ezáltal is segítve híveink lelki felkészülését a húsvéti szent időre.
Nagyböjti gondolatok 47. - 2021.04.04. - HÚSVÉTVASÁRNAP
Íme, az Isten Fia, aki föltámadásában mélységesen átérzi az Atya feléje irányuló irgalmát, azaz szeretetét, mely erősebb a halálnál. És ugyanez a Krisztus, az Isten Fia messiási műve végéig, sőt annak befejezése után is az irgalom kimeríthetetlen forrásának bizonyul, a szeretet forrásának, melyről attól kezdve az üdvösség története végéig állandóan bizonyítja az Egyházban, hogy erősebb, mint a bűn. A húsvéti Krisztus, a föltámadott az irgalom végső megtestesülése és eleven jele: egyszerre üdvtörténeti és eszkatologikus. A húsvéti idő szent liturgiája ennek átérzésével adja ajkunkra a zsoltár szavát: „Az Úr irgalmasságait örökké fogom énekelni”.
Forrás: Dives in Misericordia – II. János Pál enciklikája az isteni irgalmasságról
Nagyböjti gondolatok 46. - 2021.04.03. - Nagyszombat
Krisztus keresztje a Kálvárián úgy áll, mint annak a csodálatos cserének útja, mellyel Isten rendkívüli, csodálatos kapcsolatba lép az emberrel. E cserében elhangzik egy fölszólítás az ember felé, hogy önmagát és önmaga által az egész világot átadván Istennek, váljék az isteni élet részesévé, s mint fogadott gyermek, legyen társörököse annak az igazságnak és szeretetnek, mely Istenben van és Istentől jön. Így, az ember örök rendeltetésének megfelelően – mely őt Isten fogadott fia méltóságára rendeli – emelkedik magasba Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának keresztje, aki úgy jött el, mint „világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől”, hogy végső bizonyságot adjon a csodálatos szövetségről, melyet Isten az emberi nemmel, éspedig minden egyes emberrel kötött. Ez a szövetség, mely pontosan annyi idős, mint az ember, egész a teremtés misztériumáig nyúlik vissza. Az egyetlen választott néppel Isten többször is megújította, s végezetül most, a Kálvárián ugyanolyan hatállyal új és engesztelő szövetséget kötött, mely azonban nem egy nép, Izrael számára van fönntartva, hanem nyitva áll minden egyes ember előtt.
Forrás: Dives in Misericordia – II. János Pál enciklikája az isteni irgalmasságról
Nagyböjti gondolatok 45. - 2021.04.02. - Nagypéntek
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16) Ez az isteni igazság a kereszt által nyilvánult meg. Nem nyilvánulhatott volna meg másként? Talán igen. Isten mégis a keresztet választotta. Az Atya a keresztet választotta a Fia számára, s a Fiú vállára vette és vitte a Kálváriára, s feláldozta rajta az életét.
„A kereszten szenvedés van,
a keresztben üdvösség van,
a kereszt szeretetre tanít.
Istenem, aki Téged egyszer megért,
csak Utánad vágyódik, semmi másra.” – mondja a lengyel nagyböjti ének.
A kereszt a határtalan szeretet jele!
Forrás: II. János Pál - Elmélkedések a keresztúti ájtatosságon – 2000. év nagypéntekén
Nagyböjti gondolatok 44. - 2021.04.01. - Nagycsütörtök
Az Eucharisztia, miként a papság is, Isten ajándéka, „mely lényegében múlja felül a közösség lehetőségeit”, és a közösség ezeket az ajándékokat „az apostolokig visszanyúló püspöki jogfolytonosság révén kapja meg” (Ecclesia de Eucharistia enciklika, 29. p.). A II. Vatikáni Zsinat tanítja, hogy „akit a szolgálati papságra szenteltek föl, szent hatalom birtokában (...), Krisztus személyében létrehozza az eucharisztikus áldozatot, és az egész nép nevében fölajánlja Istennek” (LG 10). A hívők közössége, mely egy a hitben és a Szentlélekben, és sokféle ajándék birtokában van, jóllehet az a hely, ahol Krisztus „jelen van Egyházában, egész különlegesen a liturgikus cselekményekben” (SC 7), önmagában mégsem képes „létrehozni” az Eucharisztiát, sem önmagáénak „adni” a fölszentelt szolgát.
Ezért helyesen teszi a keresztény nép, hogy miközben egyrészt hálát ad Istennek az Eucharisztia és a papság ajándékáért, másrészt szüntelenül imádkozik azért, hogy az Egyház ne szenvedjen paphiányt. Soha nincs elég pap, hogy meg tudjanak felelni az evangelizálás és a hívők lelkipásztori gondozása növekvő igényeinek. A világ egyes részein egyre égetőbb a paphiány, mert fogy a papság létszáma és nincs elegendő utánpótlás. Másutt, hála Istennek, a hivatások ígéretes tavaszát lehet látni. És Isten népe is egyre inkább ráébred, hogy imádkoznia és cselekednie kell azért, hogy növekedjék a papi és szerzetesi hivatások száma.
Forrás: II. János Pál - Nagycsütörtöki levél az áldozópapokhoz 2004-ben
Nagyböjti gondolatok 43. - 2021.03.31. - Nagyszerda
Az Írásoknak be kellett teljesedniük. Már az Ószövetségben sok messiási szövegrészlet utalt Isten eljövendő Fölkentjének szenvedésére. Valamennyi közül különösen megragadó az, amelyet általában a Jahve Szolgájáról szóló negyedik éneknek neveznek és Izajás könyvében található. A próféta, akit joggal neveznek az „ötödik evangélistának”, oly éles realizmussal festi meg a szenvedő Szolga képét, mintha saját testi és lelki szemével látta volna. Izajás verssorainak fényében Krisztus szenvedése szinte még kifejezőbbé, még megrendítőbbé válik, mint maguknak az evangélistáknak leírásában. Így jelenik meg előttünk a fájdalmak igaz Férfia:
„Nem volt szép, sem ékes,
a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés;
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis Istentől megvertnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.”
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 42. - 2021.03.30. - Nagykedd
A Kereszt paradoxonjából tör elő legnyugtalanítóbb kérdéseinkre a válasz. Krisztus szenved érettünk: magára vette az emberek szenvedését és megszabadítja őket attól. Krisztus szenved velünk, felkínálva a lehetőségét annak, hogy megosszuk Vele szenvedéseinket. Az az emberi szenvedés, amely Krisztus szenvedésével egyesül, az üdvösség eszközévé válik. Ezért mondhatja a hívő Szent Pállal együtt: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). A hittel elfogadott szenvedés az Úr megváltói szenvedésének misztériumába vezető kapu. Olyan szenvedés, mely már nem veszi el sem a békét, sem a boldogságot, mert a feltámadás ragyogó fényessége járja át.
Forrás: II. János Pál üzenete a betegek 12. világnapjára
Nagyböjti gondolatok 41. - 2021.03.29. - Nagyhétfő
A Megváltó halálában és feltámadásában az emberi szenvedés megtalálhatja legmélyebb értelmét és megváltó értékét. Az emberiség viszontagságainak és szenvedéseinek egész súlya összesűrűsödik annak az Istennek a misztériumában, aki emberi természetünket magára véve kiüresítette önmagát, egészen addig, hogy „bűnné lett értünk” (2Kor 5,21). A Golgotán minden ember hibáját magára vette, az elhagyatottság magányában így kiáltott Atyjához: „Miért hagytál el engem?”(Mt 27,46).
Forrás: II. János Pál üzenete a betegek 12. világnapjára
Nagyböjti gondolatok 40. - 2021.03.28. - Virágvasárnap
Krisztus elsősorban azzal került közel az emberi szenvedés világához, hogy ő maga is vállalta a szenvedést. Nyilvános működése során nemcsak a fáradtságot, a hajléktalanságot, az értetlenséget tapasztalta meg – még a hozzá legközelebb állók részéről is –, hanem, mindezen túl, egyre áthatolhatatlanabbul fogta körül az ellenséges hangulat, s egyre nyilvánvalóbbá váltak az elpusztítására irányuló előkészületek. Krisztus tudatában van ennek, és sokszor beszél tanítványainak a reá váró szenvedésekről és halálról: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” Krisztus küldetésének teljes tudatában néz elébe szenvedésének és halálának, hisz küldetésének épp így kell teljesednie. Szenvedésével kell elérnie, hogy az ember „el ne vesszen, hanem örökké éljen”. Keresztjével kell leszállnia a rossz gyökeréig, amely az emberi történelembe, az emberi lélek mélyére nyúlik. Keresztjével kell véghezvinnie az üdvösség művét. És e műnek – az örök Szeretet tervében – megváltó szerepe van.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 39. - 2021.03.27.
Századok, nemzedékek tapasztalták, hogy a szenvedésben sajátos erő lakozik, sajátos kegyelem, amely belsőleg Krisztushoz közelíti az embert. Sok szent ennek az erőnek köszönheti belső megtérését: így Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és a többiek. E megtérés gyümölcse nem csupán az, hogy az ember felfedezi a szenvedés üdvözítő értelmét, hanem főként az, hogy a szenvedésben egészen új emberré válik. Mintegy új mércére lel benne saját élete és hivatása számára. E fölfedezés különösen megerősíti azt a lelki nagyságot, amely a testit messze felülmúlja az emberben. Minél orvosolhatatlanabbul beteg, teljes egészében legyöngült a test, minél élet- és cselekvésképtelenebb az ember, annál jobban megmutatkozik a belső érettség és a lelki nagyság, amely megrendítő tanúságtétellé válik az egészséges, normális emberek számára.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 38. - 2021.03.26.
„A gyöngeségben megnyilvánuló erőből születni” – a rómaiakhoz írt levelében Pál apostol még bővebben szól erről, ti. hogy az ember a próbatétel és a gyötrelmek közepette lelkileg megújul; ezt a sajátos hivatást kapják azok, akik Krisztus szenvedésének részesei: „még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”. A szenvedés mintegy magában foglalja az erényre szólító különleges meghívást. Az ember feladata ennek az erénynek a gyakorlása. A kitartásról van szó, annak elviseléséről, ami zaklatja, bántja az embert. Az az ember, aki képes erre, felszabadítja a reményt, amely ébren tartja benne azt a meggyőződést, hogy a szenvedés nem lesz úrrá rajta, nem fosztja meg emberi méltóságától, amely szoros kötelékkel kapcsolódik az élet értelmének tudatához. S íme, az értelem Isten szeretet-művével – a Szentlélek legfőbb ajándékával - együtt láthatóvá válik. S ahogyan az ember fokozatosan részt vállal ebből a szeretetből, önmagára talál, még a szenvedés mélységeiben is: megtalálja „lelkét”, amelyet a szenvedés miatt „elveszettnek” hitt.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 37. - 2021.03.25.
Az angyali üdvözlet tehát a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása abban az időpontban, amikor az a földön megvalósult. Az üdvözítő ajándék, amelyben Isten önmagát, az ő isteni életét bizonyos módon az egész teremtett világnak és közvetlenül az embernek adja, a megtestesülés misztériumában éri el tetőpontját; az ember és a világ történetében minden kegyelmi ajándéknak ez a csúcspontja. Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be.
Forrás: Redemptoris Mater – II. János Pál enciklikája a Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében
Nagyböjti gondolatok 36. - 2021.03.24.
Az evangéliumi példabeszéd nyomán azt mondhatnánk, hogy a szenvedés sokféle formában van jelen emberi világunkban, s azért van jelen, hogy felszítsa az emberben a szeretetet, azaz saját „énünk” érdekektől mentes átadását a másik emberért, a szenvedőkért. Az emberi szenvedés világa, ha szabad így mondanunk, szakadatlanul egy másik világ – az emberi szeretet világa – után kiált. S az önzetlen szeretet, amely az ember szívében és cselekedeteiben megterem, bizonyos értelemben a szenvedésnek köszönhető. Az alapvető emberi szolidaritás, s még inkább: az embertárs szeretete nem engedi, hogy a „felebarát” közömbösen elmenjen mások szenvedése mellett. „Meg kell állnia”, meg kell indulnia, miként az evangéliumi példabeszéd szamaritánusa tette. A példabeszéd önmagában mélyen keresztényi, de legalább olyan egyetemesen emberi igazságot fejez ki. Nem ok nélkül hívják a hétköznapok nyelvén szamaritánus cselekedetnek mindazt, ami a szenvedő emberek, a segítségre szorulók javára történik.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 35. - 2021.03.23.
Az irgalmas szamaritánus példabeszéde hozzátartozik a szenvedés Evangéliumához. Rámutat ugyanis arra, milyennek kell lennie szenvedő embertársunkkal való kapcsolatunknak. Megengedhetetlen, hogy közömbösen „tovább menjünk”. „Meg kell állnunk” mellette. Minden ember, aki megáll egy másik ember szenvedése mellett – bárki legyen is az –, irgalmas szamaritánus. Ez a megállás nem kíváncsiságból történik. Rendelkezésre kell állnunk. Mintegy a szív belső tettrekészségéből fakadóan meg kell nyílnunk, s ennek érzelmileg is ki kell fejeződnie. Irgalmas szamaritánus minden ember, aki érzékeny mások szenvedésére: az az ember, akinek „megesik a szíve” mások szerencsétlenségén. Ha Krisztus, aki ismeri az emberi bensőt, hangsúlyozottan említi ezt a megindultságot, akkor fontosnak kell tekintenünk a másik ember szenvedése szempontjából. Ápolnunk kell tehát magunkban a szív érzékenységét, amely a másik iránti együttérzésünkről tanúskodik. Olykor ez az együttérzés marad a szenvedő ember iránti szeretetünk, a vele való közösségünk egyetlen vagy legfőbb kifejezője.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 34. - 2021.03.22.
A szenvedés Evangéliumához szervesen hozzátartozik az irgalmas szamaritánus példabeszéde. Krisztus ezzel a parabolával kívánt megfelelni a kérdésre: „Ki az én felebarátom?”[90] Tudniillik a három járókelő közül, akik a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton haladtak, ahol félholtan hevert a földön egy rablóktól megsebzett és kifosztott ember, épp a szamaritánus bizonyította, hogy valóban „felebarátja” a szerencsétlennek. „Felebarátja” – azt is jelenti ez, hogy teljesítette a felebaráti szeretet parancsát. Az egyik járókelő pap, a másik levita volt. Mindkettő „látta és továbbment”. A szamaritánus ezzel szemben „meglátta és megesett rajta a szíve. Odament hozzá, bekötözte sebeit”, majd „elvitte egy fogadóba és ápolta”.[91] S amikor továbbindult, annak rendje és módja szerint a fogadósra bízta a szenvedő ember gondozását, vállalva az ezzel járó költségeket.
Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 33. - 2021.03.21. Nagyböjt 5. vasárnapja
A szenvedő Krisztus különleges módon szólítja az embert, és nemcsak a hívőt. A hitetlen ember is észreveheti Benne, mennyire közösségben és kapcsolatban van az emberrel, mennyire önmagáról megfeledkezve áldozza föl magát az ember ügyéért, az igazságért és a szeretetért. A húsvéti misztérium természete azonban ennél is mélyebb valóság. Mert a Golgota sziklájába rögzített kereszt, melyen Krisztus utolsó szavaival szól a földről az Atyához, annak a szeretetnek a magvából nő ki, mellyel az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, s amellyel Isten a maga örök terve szerint megtisztelte az embert. Isten, akit Krisztus nyilatkoztatott ki, nemcsak mint Teremtő és az élet forrása áll összeköttetésben a világgal, hanem mint Atya is, aki az emberrel – akit Ő hívott arra, hogy e látható világban éljen – a teremtésnél szorosabb kapcsolatban áll. Éspedig a szeretet kapcsolatában, mely nemcsak létrehozza a jót, hanem tökéletessé is teszi, hogy az ember részesülhessen magának Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek életében. Mert aki szeret, az el akarja ajándékozni önmagát.
Forrás: Forrás: Salvifici doloris – II. János Pál pápa apostoli levele – Az emberi szenvedés keresztény értelméről
Nagyböjti gondolatok 32. - 2021.03.20.
Krisztus szeretetét utánozni és viszonozni az ember képtelen pusztán a saját erőivel. Csak egy kapott ajándék erejéből válik erre képessé. Miként az Úr Jézus Atyjától kapja a szeretetet, ugyanúgy ingyen közli a maga részéről tanítványaival: „Miként az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket, maradjatok meg szeretetemben". (Jn 15,19) Krisztus ajándéka az Ő Lelke, kinek első „gyümölcse” (vö. Gal 5,22) a szeretet: „Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.” (Róm 5,5) Szent Ágoston fölteszi a kérdést: „Vajon a szeretet tartatja-e meg a parancsolatokat, vagy a parancsolatok megtartása teszi-e a szeretetet? De ki kételkednék abban, hogy a szereteté az elsőbbség? Mert aki nem szeret, annak nincs miből megtartania a parancsolatokat."
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 31. - 2021.03.19.
XIII. Leó pápa már száz évvel ezelőtt felszólította a katolikus világot, hogy kérje Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének oltalmát. A Quamquam pluries kezdetű enciklikában arra az „atyai szeretetre” hivatkozott, amellyel József a „gyermek Jézust szerette”, és „a szent család gondos őrzőjének” oltalmába ajánlotta és rábízta azt a drága örökséget, amelyet „Jézus Krisztus a vére árán szerzett”. Miként említettük, az Egyház azóta is esedez Szent József oltalmáért, „arra a szeretetre hivatkozva, amely őt Isten Szeplőtelen Szűz Anyjához fűzte”, és neki ajánlja minden gondját: azokat is, amelyek az emberi családot fenyegetik. Ma is számtalan okunk van, hogy ugyanígy imádkozzunk: „Távolítsd el tőlünk, ó, legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét, védelmezz az égből, ó, legerősebb támaszunk a harcban, és amint kiragadtad egykor a Kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, védd meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól.”
Forrás: Redemptoris Custos - II. János Pál pápa apostoli buzdítása Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus és az egyház életében kifejtett tevékenységéről
Nagyböjti gondolatok 30. - 2021.03.18.
Jézus megköveteli, hogy a szeretet útján kövessük és utánozzuk Őt, egy olyan szeretet útján, mely Isten iránti szeretetből teljesen odaadja magát a testvéreinek: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, miként én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a „miként” követeli Jézusnak, az Ő szeretetének utánzását, melynek jele a lábmosás: „Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy miként én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek” (Jn 13,14-15). Jézus cselekvésmódja és szava, tettei és parancsai a keresztény élet erkölcsi törvénye. Cselekedetei ugyanis – s egész különlegesen szenvedései és kereszthalála – az eleven kinyilatkoztatások az Atya és az emberek iránti szeretetéről. S Jézusnak épp ez a szeretete kívánja, hogy utánozzák azok, akik követik Őt. Ez az „új” parancs: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; miként én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja megismerni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel lesztek egymás iránt.” (Jn 13,34-35).
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 29. - 2021.03.17.
Aki „test szerint” él, Isten törvényét súlynak, sőt saját szabadsága megkötésének vagy tagadásának érzi. Aki ellenben a szeretetből él és „lélek szerint jár” (Gal 5,16) és szolgálni kíván másoknak, Isten törvényében megtalálja az alapvető és szükséges utat ahhoz, hogy a szabadon választott és megélt szeretetet gyakorolja. Sőt, érzi a belső sürgetést – igazi és sajátos „szükségletet", de nem kényszert, hogy ne álljon meg a törvény minimális követelményeinél, hanem a maga „teljességében” tegye meg. Ez az út, amíg itt a földön élünk, bizonytalan és gyenge, de lehetséges a kegyelem által, mely megajándékoz bennünket Isten fiainak teljes szabadságával (vö. Róm 8,21), s lehetővé teszi, hogy az erkölcsi életben válaszoljunk a magasztos hívásra, „fiúk vagyunk a Fiúban."
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 28. - 2021.03.16.
Jézus tökéletessé teszi Isten parancsait, különösen a felebaráti szeretet parancsát azáltal, hogy benső és értékesebb gyökerekhez vezeti vissza: a felebaráti szeretet szerető szívből fakad, s éppen azért, mert szeret, képes a legnagyobb igényeket is kielégíteni. Jézus megmutatja, hogy a parancsolatokat nem úgy kell érteni, mint egy alsó küszöböt, amit nem szabad áthágni, hanem inkább mint szabad utat az erkölcsi haladás és a lelki tökéletesség előtt, melynek éltető lelke a szeretet (vö. Kol 3,14). Így a „ne ölj” parancs fölhívás a gondos szeretetre, mely óvja és támogatja a felebarát életét; a házasságtörést tiltó parancs felhívás a tiszta tekintetre, mely képes rá, hogy tisztelje a test jegyesi jellegét: „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj!; aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig mondom nektek, aki haragszik a testvérére, méltó az ítéletre... Hallottátok, hogy mondatott: Ne törj házasságot; Én pedig mondom nektek, aki asszonyra néz, hogy megkívánja őt, már házasságtörést követett el vele a szívében.” (Mt 5,21-22.27-28) Maga Jézus a Törvény eleven „beteljesedése", mert megvalósítja teljes önátadásával igazi jelentését: Ő maga eleven és személyes Törvénnyé válik, aki követésre hív, a Szentlélek által adja a kegyelmet, hogy megossza velünk életét és szeretetét, és fölkínálja az erőt, hogy a választásokban és cselekedetekben tanúskodjunk mellette (vö. Jn 13,34-35).
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 27. - 2021.03.15.
A mai embernek újra Krisztus felé kell fordulnia, hogy választ kapjon tőle arra, hogy mi a jó és mi a rossz. Ő a Mester, a Föltámadott, aki az életet önmagában hordja és mindig jelen van Egyházában és a világban. Ő az, aki föltárja a hívők előtt a Szentírást, és azáltal, hogy teljesen kinyilatkoztatja az Atya akaratát, az igazságot tanítja az erkölcsi cselekvésről. Krisztus – az üdvösség forrása és csúcsa, az emberi történelem Alfája és Ómegája (vö. Jel 1,8; 21,6; 22,13) – kinyilatkoztatja az ember állapotát és teljes hivatását. Ezért „az ember, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát – s nem csak futó pillantást vet önmagára, mellyel tökéletlenül, gyakran csak felszínesen, látszólagos magyarázatokat és szabályokat talál életében – Krisztushoz kell mérnie önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségével és bűnösségével, életével és halálával. Mindenével, amije van, együtt kell behatolnia Krisztusba; magáévá kell tennie, magára kell öltenie a megtestesülés és a megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát. Ha ez a belső folyamat lejátszódik benne, az ember nemcsak Isten előtt borul le imádással, hanem önmaga iránt is csodálatra ébred."
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 26. - 2021.03.14. Nagyböjt 4. vasárnapja
Jézus Krisztus, a „nemzetek világossága” megvilágosítja Egyházának arcát, melyet elküld az egész világra, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek.(vö. Mk 16,15) így az Egyház, Isten népe a nemzetek között, miközben figyel a történelem újabb kihívásaira és az erőfeszítésekre, melyekkel az emberek keresik életük értelmét, mindenkinek felkínálja a választ, mely Jézus Krisztus és az ő evangéliuma igazságából árad. Az Egyház mindig tudatában van feladatának, hogy „vizsgálnia kell az idők jeleit, enélkül ugyanis nem adhatja meg minden egyes nemzedéknek a korszerű választ az örök emberi kérdésekre az evilági és a túlvilági élet értelméről és a kettőnek egymással való összefüggéséről”.
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 25. - 2021.03.13.
Isten arcának világossága teljes szépségében ragyog föl Jézus Krisztus arcán, aki „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15), „az Ő dicsőségének kisugárzása"(Zsid 1,3), „aki telve van kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14): „Ő az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Ezért az ember minden kérdésére, főként vallási és erkölcsi kérdéseire a döntő választ Jézus Krisztus adta meg, sőt, Ő maga ezekre a válasz, miként a II. Vatikáni Zsinat tanítja: „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában ragyog föl igazán. Ádám ugyanis, az első ember, előképe volt az eljövendőnek, azaz az Úr Krisztusnak. Krisztus, az új Ádám az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és föltárja előtte nagyszerű hivatását.” (GS 22)
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 24. - 2021.03.12.
Senki sem tud kitérni a következő alapvető kérdések elől: Mit kell tennem? Hogyan tudom megkülönböztetni a jót és a rosszat? A válasz csak az igazság ragyogó fényességének köszönhető, mely ott világít az emberi lélek mélyén, ahogy a zsoltáros mondja: „A jót ki mutatja meg nekünk? Ragyogjon ránk a te arcod világossága, Urunk.” (Zsolt 4,7)
Forrás: II. János Pál – Veritatis Splendor
Nagyböjti gondolatok 23. - 2021.03.11.
Az emberiségnek - melyet úgy tűnik, olykor megtéveszt és uralma alá hajt a rossz, az önzés és a félelem hatalma - a föltámadott Úr ajándékul kínálja a maga szeretetét, mely megbocsát, kiengesztelődik és újra reményt ad a léleknek. Olyan szeretet ez, amely megtéríti a szíveket és békességet ajándékoz. Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy megértse és befogadja az isteni irgalmasságot!
Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Forrás: II. János Pál - Bevezető a Regina Caeli imádsághoz
Nagyböjti gondolatok 22. - 2021.03.10.
Az Atya szeretetének megtapasztalása a szolgálat és megosztás logikájával minden keresztényt arra késztet, hogy élő ajándékká váljon, nyíljék meg az emberek elfogadására. Az évszázadok során az Egyház számtalan területen mutatta meg szavával és tetteivel Isten szeretetét. Ma is határtalan területek nyílnak meg előttünk, melyeken Isten szeretete a keresztények cselekedetei által meg akar jelenni. Az új szegénység és a sokakat megfélemlítő gyötrő kérdések konkrét és megfelelő válaszra várnak. A magányosoknak és a társadalom peremére sodródottaknak, az éhezőknek, az erőszak áldozatainak, a reményvesztetteknek az Egyház gondoskodó szeretetében kell megtapasztalniuk a mennyei Atya gondoskodó jóságát, aki a világ kezdete óta mindenkit átölel és megajándékoz áldásával.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 1999-ben
NAGYBÖJTI GONDOLATOK 21. - 2021.03.09.
A böjti idő különösen is alkalmas arra, hogy megköszönjük az Úrnak csodatetteit, melyeket az emberek javára a történelemben folyamatosan művel; főként a megváltásért, ami miatt a tulajdon Fiát nem kímélte.Ha föl akarjuk fedezni Isten üdvözítő jelenlétét az emberi élet viszontagságai között, meg kell térnünk. Aki fölfogja, hogy Isten kiválasztó szeretete mindenkinek szól, az dicsérni és áldani kezdi az Istent. Szent Pállal együtt mondjuk: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert Őbenne választott ki minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte. Hitünk megújítására hív bennünket Isten bűnbánatra és belső tisztulásra. Fáradhatatlanul hív, s mi valahányszor megtapasztaljuk a bűn leverő élményét, megmutatja az utat hazafelé, ahol újra átéljük a csodálatos szeretetet, amire kiválasztott minket Krisztusban. Az Atyától kapott szeretet növeli bennünk a hálát.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 1999-ben
Nagyböjti gondolatok 20. - 2021.03.08.
Az Istennel és a felebaráttal kiengesztelődött szív nagylelkű. A Nagyböjt szent napjaiban szokásos gyűjtésnek mélyebb értelmet kell nyernie, mert ez nem csak azt jelenti, hogy a fölöslegünkből adunk valamit lelkiismeretünk megnyugtatására, hanem, hogy valóban magunkra vesszük a világban jelenlévő nyomorúságot. Aki embertestvéreinek fájdalmas arcára és szenvedésére tekint, az indítást érez arra, hogy javainak legalább egy részét megossza a szükséget szenvedőkkel. S a nagyböjti adakozás még értékesebb, ha az adakozó szívében nincs neheztelés vagy közömbösség, vagyis olyan akadály, amely őt elválaszthatja Istentől és az embertársától.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 19. - 2021.03.07. Nagyböjt 3. vasárnapja
„A szeretet nem rója fel a rosszat” (1Kor 13,5). A Korintusiakhoz írt első levél e kijelentésével Pál apostol arra emlékeztet, hogy a megbocsátás a szeretet gyakorlásának egyik legmagasabb foka. A nagyböjti időszak különösen is kedvező alkalom arra, hogy elmélyítsük magunkban ennek az igazságnak a súlyát. A kiengesztelődés szentségében az Atya Krisztus által megbocsát nekünk, s ez arra ösztönöz minket, hogy szeretetben éljünk s embertársunkra ne úgy nézzünk, mint ellenségre, hanem mint a testvérünkre.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 18. - 2021.03.06.
Napjainkban a megbocsátás egyre inkább szükséges feltételnek tekinthető ahhoz, hogy hiteles társadalmi megújulás valósuljon meg, és megszilárduljon a világbéke. Az Egyház megbocsátást és ellenségszeretetet hirdet. Az emberiség lelki-szellemi örökségén belül az Egyház tudatosan ülteti el az emberek közötti kapcsolatok új formáit. Ez nagyon nehéz, ugyanakkor reményteli vállalkozás. E munkában az Egyház bízik az Úr segítségében, aki sohasem hagyja magára azt, aki a bajban hozzá folyamodik.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 17. - 2021.03.05.
Nem könnyű eljutni a megbocsátásra és a kiengesztelődésre. A kiengesztelődés még nehezebbnek tűnik akkor, ha a saját bűnünk áll a háttérben. Ha pedig az embertársunk bűne miatt van rá szükség, akkor a kiengesztelődés akár esztelen megalázkodásnak is tűnhet. Ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton, szükséges a belső megtérés tapasztalata, valamint az alázatos engedelmesség Krisztus parancsának. Szavai nem hagynak kétséget maguk után: ne csak az keresse a kiengesztelődést, aki a sértést okozta, hanem az is, aki elszenvedte (vö. Mt 5,23-24). A keresztény akkor is keresse a békét, ha valaki igazságtalanul megtámadta és megsértette. Az Úr maga is így cselekedett és elvárja, hogy tanítványa kövesse őt és így vegyen részt testvére megváltásában.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 16. - 2021.03.04.
A békéhez vezető egyetlen út a megbocsátás. A bocsánat elfogadása és a megbocsátás megteremti annak lehetőségét, hogy az emberek között új minőségű kapcsolatok létesüljenek, kiszakít a gyűlölet és a bosszú ördögi köréből, elszakítja a gonoszság láncait, amelyek megkötözve tartják a vetélytársak szívét. A kiengesztelődést kereső népek és mindazok számára, akik az egyének és a népek közötti békés egymás mellett élésre vágynak, egyetlen út kínálkozik: a bocsánat elfogadása és a megbocsátás. Mily gazdag és üdvös tanítást tartalmaznak az Úr szavai: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak” (Mt 5,44-45)! A szeretet az iránt, aki megbántott minket, lefegyverzi az ellenfelet, és a segítségnyújtás és együttműködés helyévé tudja változtatni a harcteret.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 15. - 2021.03.03.
Vannak olyan keresztények, akik úgy gondolják, hogy nincs szükség az ilyesfajta állandó lelki erőfeszítésre, mert nem érzik sürgetőnek, hogy szembenézzenek az evangélium igazságával. Nem akarják, hogy valaki megzavarja megszokott életstílusukat, ezért hajlanak arra, hogy tompítsák és kiüresítsék az olyan felszólításokat, mint például: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6,27). Számukra az ilyen parancsok olyannak tűnnek, mint amit nehéz elfogadni és megfelelő módon életre váltani. Ha ugyanis az ember komolyan veszi őket, akkor a radikális megtérés útjára kell lépnie. Vannak, akik ehelyett, amikor megbántják, megsértik őket, inkább az önsajnálat pszichés mechanizmusába menekülnek vagy engednek a bosszúvágynak, és semmibe veszik Jézusnak az ellenség szeretetére vonatkozó felszólítását. A mindennapok eseményei világosan bizonyítják, hogy az egyéni és a társadalmi megújuláshoz feltétlenül szükséges a megbocsátás és a kiengesztelődés. Ez egyaránt érvényes az emberek, a közösségek és a nemzetek közötti kapcsolatokra.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 14. - 2021.03.02.
Hogyan fogadjuk a megtérésre szóló felhívást, amelyet Jézus hozzánk intéz ebben a Nagyböjtben is? Hogy hajtsunk végre komoly fordulatot az életünkben? Mindenekelőtt nyissuk meg szívünket a liturgia megrendítő üzenete előtt. A húsvéti előkészület időszaka az Úr gondviselésének ajándéka és kiváló lehetőség arra, hogy magunkba szálljunk, meghalljuk az Ő belső indításait, és ezáltal közelebb kerüljünk Hozzá.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 13. - 2021.03.01.
A Nagyböjt ezért a keresztény ember számára kedvező lehetőség arra, hogy alapjaiban megújítsa életét. Korunkban az evangélium kiváló tanúi mellett vannak olyan megkereszteltek is, akik közömbösen ellenállnak a sürgető felszólításnak, hogy „menjenek fel Jeruzsálembe”, vagy néha nyíltan fellázadnak ellene. Vannak helyzetek, amelyekben az imádság csak felszínes marad, és Isten igéje nem járja át az életet. Sokan mellékesnek tekintik a bűnbocsánat szentségét, a vasárnapi szentmisén való részvétel pedig csak egy terhes kötelesség teljesítése.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 12. - 2021.02.28. Nagyböjt 2. vasárnapja
„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe” (Mk 10,33). Az Úr ezekkel a szavakkal hívja tanítványait, hogy vele együtt menjenek azon az úton, amely Galileából arra a helyre vezet, ahol beteljesíti megváltói küldetését. Ez a Jeruzsálembe vezető út, melyet az evangélisták úgy mutatnak be, mint Jézus földi vándorlásának megkoronázását, modell a keresztények számára, akik vállalják, hogy követik a Mestert a keresztúton. Napjaink embere felé is elhangzik Jézus hívó szava, hogy „menjen fel Jeruzsálembe”. Ez a hívás a Nagyböjtben különösen is erőteljes, mert ez kegyelmi idő a megtérésre és arra, hogy a Krisztus halálának és feltámadásának titkában való bensőséges részesedés által újra rátaláljunk a vele való teljes egységre.
Forrás: II. János Pál nagyböjti üzenete 2001-ben
Nagyböjti gondolatok 11. - 2021.02.27.
Az ország, melyet Krisztus az idők végén teljes dicsőségében fog megmutatni, már jelen van mindenütt, ahol az emberek Isten akarata szerint élnek. Az Egyház feladata tanúságot tenni ennek az országnak a közösségéről, békéjéről és szeretetéről. Küldetésével kapcsolatban a keresztény közösség tudja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (vö. Jak 2,17). Így a keresztény ember a felebaráti szeretet által láthatóvá teszi Istennek – Krisztusban kinyilvánult – emberszeretetét és jelenlétét a világban „az idők végezetéig”. A keresztények számára ezért a szeretet nem csupán gesztus vagy eszmény, hanem az önmagát ajándékozó Krisztus megjelenítése is.
Forrás: II. János Pál pápa üzenete a 2000. év nagyböjtjére
Nagyböjti gondolatok 10. - 2021.02.26.
A hit nagy példája zsidóknak, keresztényeknek és muszlimoknak egyaránt Ábrahám: fenntartás nélkül bízva az ígéretben követi Isten szavát, aki ismeretlen útra hívja őt. A hit segít abban, hogy Isten szeretetteljes jelenlétét fölfedezzük a teremtésben, az emberekben, a történelem eseményeiben, s mindenekelőtt Jézus Krisztus tanításában és tevékenységében. A hit ugyanis arra készteti az embert, hogy emelje tekintetét önmaga és a külső jelenségek fölé, és szemlélje azt a transzcendenciát, melyben Isten minden teremtmény iránti szeretetének misztériuma föltárul.
Forrás: II. János Pál pápa üzenete a 2000. év nagyböjtjére
Nagyböjti gondolatok 9. - 2021.02.25.
Gyermeki egyszerűséggel forduljunk az Istenhez azáltal, hogy „Abbának”, azaz Atyának szólítjuk őt, ahogyan Jézus tanította nekünk a Mi Atyánkban.
Mi Atyánk! Ismételjük gyakran ezt az imát a nagyböjt folyamán, ismételjük belső meggyőződéssel. Azáltal, hogy Istent Atyánknak hívjuk, felfedezzük, hogy az Ő gyermekei vagyunk, és egymás testvéreinek érezzük magunkat. Így könnyebben megnyithatjuk szívünket a kicsinyek felé Jézus felhívásának megfelelően: „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Mt18,5).
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2004-ben
Gyermeki egyszerűséggel forduljunk az Istenhez azáltal, hogy „Abbának”, azaz Atyának szólítjuk őt, ahogyan Jézus tanította nekünk a Mi Atyánkban.
Mi Atyánk! Ismételjük gyakran ezt az imát a nagyböjt folyamán, ismételjük belső meggyőződéssel. Azáltal, hogy Istent Atyánknak hívjuk, felfedezzük, hogy az Ő gyermekei vagyunk, és egymás testvéreinek érezzük magunkat. Így könnyebben megnyithatjuk szívünket a kicsinyek felé Jézus felhívásának megfelelően: „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Mt18,5).
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2004-ben
Nagyböjti gondolatok 8. - 2021.02.24.
Kedves Testvéreim! Éljünk tehát a nagyböjt idején ilyen nagylelkűn szeretetben a szükséget szenvedők iránt. Ha megnyílunk feléjük, megértjük, hogy odafordulásunk válasz arra a számtalan adományra, amelyet az Úr folytonosan ad nekünk. Ingyen kaptuk, adjuk is ingyen! Mely időszak volna a nagyböjtnél alkalmasabb arra, hogy a nagylelkűség tanúságtételét nyújtsuk a világnak, melynek erre oly nagy szüksége van? Isten irántunk való szeretete egyben a mi meghívásunk arra, hogy mérlegelés nélkül ajándékozzuk önmagunkat másoknak. Köszönetet mondok mindazoknak, – laikusoknak, szerzeteseknek, papoknak – akik bárhol a világon a szeretetről így tesznek tanúbizonyságot. Bárcsak minden keresztény így tenne tanúságot ott, ahol él!
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 7. - 2021.02.23.
„Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7) – figyelmeztet Szent Pál apostol. Ez a felismerés azt követeli, hogy szeressük felebarátainkat és legyünk jelen számukra. Minél nagyobb az ínségük, annál erősebben sürgeti a hívőket ez a szolgálat. Isten talán azért engedi meg a nyomorúságot, hogy odalépjünk a másikhoz, felhagyjunk az önzésünkkel, és így az Evangélium igaz szeretete szerint éljünk. Jézus parancsa félreérthetetlen: „Ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok ezért? Nem ezt teszik a vámosok is?” (Mt 5,46) Az emberek többsége akkor lép kapcsolatba a másikkal, ha az valamilyen hasznot hoz. Az általános énközpontúság gyakran nem ad életteret a rászorulóknak és a gyengéknek. Valójában minden személyt, még a jelentéktelent is, önmagáért kell elfogadnunk és szeretnünk, előnyökre vagy hátrányokra való tekintet nélkül. Sőt, minél nehezebb helyzetben vannak, annál konkrétabb módon kell feléjük fordulnunk. Erről a szeretetről tesz bizonyságot az Egyház számtalan intézménye és ezért vállalja fel a betegekkel, a kirekesztettekkel, a szegényekkel és a kizsákmányoltakkal való törődést. Így válnak a keresztények a remény apostolaivá és a szeretet civilizációjának építőivé.
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 6. - 2021. 02.22.
A nagyböjt Krisztus felé fordítja tekintetünket, aki feláldozta magát értünk a Golgotán. Ez az idő egyedülálló módon érteti meg velünk, hogy az élet Őbenne nyerte el a megváltást, a Szentlélek által. A Szentlélek megújítja életünket, részesít az isteni életben, bensőségesen egyesít minket Istennel és megtapasztalhatóvá teszi számunkra az Ő szeretetét. Ez olyan magasztos ajándék, amelynek örömteli hirdetését nem mulaszthatja el a keresztény ember. Szent János írja evangéliumában: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ezt az életet, melyet a keresztségben kaptunk, szüntelenül és hűségesen táplálni kell az imádság, a szentségek ünneplése és az Evangéliumról való tanúságtétel személyes és közösségi válasza által.
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 5. - 2021. 02.21. Nagyböjt 1. vasárnapja
Mivel valóban ingyen kaptuk az életet, ezért azt a magunk részéről ingyen kell továbbadnunk testvéreinknek. Erre szólítja fel Jézus az ő tanítványait, amikor – mint tanúit – a világba küldi őket: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”. Isten ingyenes szeretetének mások felé való továbbadása elsősorban saját életünk megszentelését szolgálja. Bárcsak minden hívőt elvezetne ez a nagyböjt arra, hogy mélyebben vállalja ezt a sajátos hivatását. Mint hívők nyíljunk meg a jelenlét számára, amely ingyenes és amelyre a végtelen odaadás a jellemző.
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 4. - 2021. 02.20.
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” Bárcsak visszhangoznának az Evangéliumnak ezen szavai minden keresztény közösség szívében, amely elindul a vezeklés útján húsvét felé. A nagyböjti idő, amely az Úr halálának és feltámadásának misztériumára figyelmeztet, minden keresztényt e nagy ajándék megcsodálására serkent. Igen, ingyen kaptuk! A mi egész földi létünk nemde Isten jóságát jelzi? Minden élet keletkezése és növekedése nemde Isten ajándéka? S mivel mindez ajándék, nem szabad birtoknak vagy személyes tulajdonnak tekinteni, akkor sem, ha az életminőség javításának lehetősége az embert az élet urának tünteti fel.
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 3. - 2021. 02.19.
A nagyböjti idő kezdetén állunk, amelynek el kell vezetnie bennünket hitünk központi titkának: a szenvedés, a halál és Krisztus feltámadása misztériumának ünnepéhez. A böjttel az Egyház lehetővé teszi a hívőknek, hogy átgondolják azt az üdvözítő tettet, amelyet az Úr a kereszten vitt véghez. A Mennyei Atya megváltó terve az Ő egyszülött Fiának szabad önátadásával valósult meg. „Senki sem veszi el tőlem az életemet, hanem magam adom oda” (Jn 10,18) – mondja Jézus, és ezzel kiemeli, hogy életét önként adja oda a világ megváltásáért. Azért, hogy a szeretet e nagy ajándéka még nagyobb hangsúlyt kapjon, így folytatja: „Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért” (Jn15,13).
A nagyböjt, amely meghívás a megtérésre, a szeretetnek ezt a csodálatos titkát szemlélteti. Ez a meghívás a hit gyökereihez való visszatérés. Amikor a megváltás mérhetetlen kegyelmének ajándékára gondolunk, megértjük, hogy mindent a szeretetteljes Isten kezdeményezésének köszönhetünk. Az üdvösség misztériumának éppen ezt az oldalát hangsúlyozva választottam az idei nagyböjti üzenet témájaként az Úr Jézus szavát: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2002-ben
Nagyböjti gondolatok 2. - 2021.02.18.
Testvéreim! A böjti idő kezdetén azért fordulok hozzátok ezzel az üzenettel, hogy megtérésre bátorítsalak benneteket. A megtérés ugyanis elmélyít a jó misztériumának megismerésében, amit Isten készít nekünk. Mária, az Irgalmasság Anyja vezérelje lépéseinket. Ő volt az első, aki megismerte és fölfogta az Atya szeretettel teljes tervét; Ő hitt és Ő az „áldott az asszonyok között”.Engedelmes volt a szenvedésben, és elsőként részesedett Isten gyermekeinek dicsőségében. Jelenlétével erősítsen minket Mária; legyen „biztos reménységünk jele”, és járjon közben értünk, hogy Isten irgalmassága újra betöltsön minket.
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 1999-ben
Nagyböjti gondolatok 1. - 2021.02.17. (Hamvazószerda)
„A nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk, amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy ilyenkor a környezetünkben élő rászorulókat jobban segítsük.”
Forrás: II. János Pál pápa nagyböjti üzenete 2005-ben
